|
Az uniós állampolgári jogok kiegészítik, de nem helyettesítik a nemzeti állampolgári jogokat:, így az Amszterdami Szerződésben már megfogalmazott alapelv a Konvent által kidolgozott európai alkotmánytervezetben is központi helyet kapott. Az állampolgári jogok fokozatosan kerültek be a szerződésekbe. A jogok legfontosabb eleme a helyi és európai választásokon való részvételi jog, illetve az Alapvető Jogok Chartája. Esetleges jogsértés esetén a Parlament Petíciós Bizottsága és az Ombudsman is az állampolgárok rendelkezésére áll.
Az "európai állampolgári jogok" fogalma az 1992-es Maastrichti Szerződésben jelent meg először részletesen. A Közösség állampolgárait korábban is megillették bizonyos jogok, például a tagállamok területén való szabad mozgás és tartózkodás joga, vagy a közhivatalok elfoglalásának joga, amennyiben nem közhatalom gyakorlásáról van szó. A Maastrichti Szerződés elején olvasható "Uniós állampolgári jogok" című fejezet ennél továbbmegy, és lismeri a választás és választhatóság jogát az európai és helyi választásokon, valamint a diplomáciai és konzuli védelmet a harmadik országokban, melynek értelmében egy másik tagállam EU állampolgárára ugyanaz a védelem vonatkozoik, mint az adott ország diplomatáira. Végezetül a Maastrichti Szerződés kimondja a petícióhoz való jogot és létrehozza az európai ombudsman intézményét.
Az Alkotmánytervezet megtartja és továbbfejleszti ezeket a vívmányokat: beépíti a Szerződésbe az Apvető jogok chartáját - így a helyes igazgatáshoz való jogot is -, és már az 1. cikkben kimondja, hogy az Unió alapja "az állampolgárok és az európai államok vágya a közös jövő építésére". Az állampolgárok és a tagállamok kettős legitimitása - amelyre az Unió épül - tökrözi az Unió jellegének változását. A választójogról és a Chartáról sorozatunk más részeiben szólunk. Most a petíciós jogról és az ombudsmanról számolunk be részletesebben.
A petíciók hegyeket mozgathatnak meg
A képviselők - állásukból adódóan - meghallgatják az őket megválasztó állampolgárokat. A petícióhoz való jog bevezetése óta az Európai Parlament létrehozta a Petíciós Bizottságot, amelynek egyre több és több munkája van. Ebben a parlamenti ciklusban minden eddigi rekord megdőlt: csaknem 6000 petíció érkezett! A petíciókat benyújtó magánszemélyek vagy szervezetek a közösségi jog - sokszor a tagállamok által történő - megsértése ellen tiltakoznak. A panaszosok az európai jogrend esetleges hézagaira is felhívhatják a figyelmet. Petíció benyújtására vagy az ombudsman felkeresésére a tagállamokban élő vagy székelő minden természetes vagy jogi személyiségnek joga van, állampolgárságtól függetlenül.
A 6000 petíció egy részét elutasítják, vagy azért, mert nem felel meg az előírásoknak, vagy azért, mert az ombudsman hatáskörébe tartozik. Számos petíció azonban eljut a képviselőkhöz, és konkrét, az állampolgárokra nézve kedvező eredményre vezet. A panaszokat közvetítő Európai Parlament nyomására az Európai Bizottság mintegy ötven esetben fordult a Bírósághoz a szabályokat semmibe vevő tagállamokkal szemben. Az esetek többségében az ügy rendezéséhez elegendő volt figyelmeztetni a nemzeti hatóságokat. Az is előfordult, hogy a magánszemélytől érkező petíció új, az Unió minden állampolgárára érvényes jogszabályhoz vezetett.
Az állampolgárok petícióban megfogalmazott problémái elsősorban a környezetvédelemmel, a személyek és árucikkek szabad mozgásával, a társadalombiztosítással, a diplomák és végzettségek elismerésével, valamint az adóügyekkel kapcsolatosak. A petíciók többsége egy-egy ember nevéhez fűződik, vannak azonban szép számú aláírással ellátott petíciók is. Az emberszabású majmok védelmével és fennmaradásával kapcsolatos petíciót például kétmillióan írták alá!
Néhány konkrét eset
A petícióknak természetesen az Unió kompetenciájába tartozó, a benyújtót érintő ügyekről kell szólni. Egy brit állampolgár például nyaralót vásárolt Toscanában. A nyaralások idején szeretne Toscanában autót használni. Az olasz hatóságok azonban csak az állandó lakosok számára engedélyezik a rendszám kiadását. A panaszt kivizsgálja az Európai Parlament, majd cselekvésre ösztönzi a Bizottságot, mert ez a helyzet ellentétes a hátrányos megkülönböztetés tiltásával és a szolgáltatások szabad biztosításával. A Bizottság szabálysértési eljárást indít Olaszország ellen. Ez utóbbi köriratban rendeli el, hogy az olasz területekkel rendszeres kapcsolatot ápoló EU-állampolgárok olasz rendszámot kaphassanak.
Egy ír állampolgár a Parlamenthez fordul. Egy, az Unió által is finanszírozott útépítési tervet anélkül kezdenek kivitelezni, hogy készítettek voltak környezetvédelmi hatástanulmányt. A Parlament Petíciós Bizottsága és az Európai Bizottság közbelép. Végül az ír környezetvédelmi miniszter elkészítteti a tanulmányt, és a zajhatások csökkentése, illetve a gyalogosok biztonságának növelése érdekében két ponton módosíttatja a tervet.
Egy német állampolgárt németországi munkára alkalmaz egy francia transznacionális cég. Társadalombiztosítási járulékait Németországban fizeti. A vállalat csődbe jut. Sem a német, sem a francia hatóságok nem hajlandók kifizetni az alkalmazottat megillető kártérítést. A Parlament felhívására a Bizottság a Bírósághoz fordul, mert még nincs európai szabályozás. A panaszos végül a francia hatóságoktól kapta meg a kártérítést. És ami a legfontosabb, az Unió szigorítja a szabályokat, hogy a munkaadó fizetésképtelensége esetén, különösen transznacionális vállalatok esetében, fokozottabban védje a munkavállalót. A Parlament központi szerepet játszott az irányelv kidolgozásában (lásd jegyzetünket a "A munkavállalók védelme" címmel).
A petíciók olykor annyira fontos problémákat vetnek fel, hogy a Parlament akcióba lép, és kezdeményező jelentést készít a kérdésről. Több ezer nő kérte például, hogy a súlyos egészségügyi problémák miatt tiltsák be a szilikon tartalmú mellimplantátumokat. A Parlament 2001-ben elfogadott jelentése - egy tudományos vizsgálat alapján - felkérte az Európai Bizottságot a probléma orvoslására. Ez utóbbi felszólította a tagállamokat, hogy intézkedésekkel biztosítsák a nők részletesebb tájékoztatását az implantátumokhoz kapcsolódó kockázatokról, és kötelezzék az ilyen implantátumot viselő nőket a későbbi kontrollvizsgálatok elvégzésére.
Az ombudsman a hivatali visszásság ellen küzd
Ha egy állampolgár vagy egy vállalat úgy ítéli meg, hogy a közösség valamely intézménye vagy szerve nem tett eleget a kötelezettségének és hivatali visszásságot követett el, az Európai Ombudsmanhoz fordulhat. Hivatali visszásságról akkor beszélünk, ha egy közszervezet nem a rá nézve kötelező érvényű szabályoknak vagy elveknek megfelelően jár el. Ilyen eset például a hátrányos megkülönböztetés, a tájékoztatás hiánya vagy megtagadása, az indokolatlan késedelem vagy a hatalommal való visszaélés. Az ombudsman megoldást keres a panaszos problémáira, kapcsolatba lép az érintett intézménnyel és tájékoztatja az Európai Parlamentet.
Az európai ombudsmant a Parlament választja, a Parlament strasbourgi épületeiben székel, de önállóan és objektíven jár el. Nikiforosz Diamandurosz 2003 áprilisában váltotta fel a legelső európai ombudsmant, Jacob Södermant. Amióta a Maastrichti Szerződés létrehozta a posztot, több mint 14 000 panasz érkezett az ombudsmanhoz. Az ombudsman ajánlásai általában az Európai Bizottságra vonatkoztak, és egyes esetekben jelentős kártérítéshez vezettek.
Az ombudsman tehát a helyes igazgatás őre, aki több ezer közbelépésével hozzájárult az intézmények jobb működéséhez és az állampolgári érdekek fokozott figyelembevételéhez. Az Európai Parlament számos alkalommal hangsúlyozta a lehetőség szerint minden intézményre vonatkozó, helyes igazgatási magatartási kódex kidolgozását. Az intézmények többsége már elfogadta a saját magatartási kódexét.(http://www.europarl.europa.eu)
|
